Klasszik, mint a kávé

Kivételes időjárás érkezett a 2012-es okt. 23-ai hétvégére az Alpokba. Szinte bárhol tökéletes időben mászhatott az ember. Sokakkal ellentétben mi nem a nyárias sziklamászó terepre vágytunk, hanem egy nagy északi falra.

Nyári kalandozásunk során figyeltem fel Zillertal 3000 feletti csúcsaira. Kisebb utána járás után, rá is leltem egy nagyon vonzó falra. A neve Hochferner Nordwand. Előnyei, hogy kocsival jól megközelíthető, egy óra felmenet a beszálláshoz, ami mellet közvetlenül egy bivakház is áll. Túl idilli, hogy ne legyen tömeg. Egy két elriasztó tényező volt csak. Egy hete 40 cm hó esett, és ősszel sokkal olvadtabbak az ilyen típusú jeges falak.

Szokásos módon a csapat az eleinte sok jelentkezőből két főre redukálódott: András és Én. Sebaj, legalább nem kell senkihez se alkalmazkodnunk.

Korai megérkezés, kocsiban szundizás után, reggel fél 9-kor indultunk neki utunknak, 1730 m-ről. Felszerelés: 2db 60-as félkötél, 10db jégcsavar, 10 expressz, 5 ideális ék, fejenkénti szükséges csavaros karcsik, fejenként 1db jégfejsze és 1db hajlított raveltik (ami ha jól kihegyezzük, teljesen alkalmas jégre), jégmászó vas, sisak, hálózsák, 1 főző, ….. stb. A leírás és térkép szerint a kijelölt 7-es számú turistaúton kell a házig menni. De ez így nem teljesen pontos. Egy földcsuszamlásos területen a patak bal oldalában, a bozótoson át fel kellett kapaszkodni egy nagyon régen elhagyatott legelő területre. Sok kis palafedésű rönkház között kellet botladozni, jelöletlen göröngyös földeken át. Egyszer csak vége lett a házaknak és a völgy is leszűkült. Itt már hófoltok is voltak, amiben a felfedezett lábnyomok alapján úgy tűnt, hogy tökéletesen a hegymászók által használt felmeneteli úton vagyunk. A völgy végében, a moréna dombok tetején, már a sárgán kitűnő Günther Messner bivakházat (2529 m) is megláttuk. Az irány tehát jó. A terep adta nehézségek révén nem sikerült abszolválni az 1 órás felmenetelt, helyette 3,5 óra lett, amiben benne volt egy fél órás közjáték a földcsuszamlás miatt.

A ház nagyon jó állapotban van. Tényleg vonzóan közel a fal, bár a 10 perces beszállás ideális útját kicsit kritikusan kerestük. A ház alapvetően 6 férőhelyes, 1db nagy asztallal, paddal és 2 székkel. Ezen felül bővíthető a fekvő helyek száma, ha a falról lenyitja az ember a 3 emeletes ágyat. Ekkor gondolom az asztal kikerül. Rajtunk kívül sehol senki. Még talán a szomszédos Grießferner Nordwand-ban látszódott egy parti, akik már a nehezén túl vannak. A völgyből senkit se láttunk feljönni, így a hosszú kocsiút után jól esett egy kis szundi.

Pihenés után megkerestük a legjobb lemenetet a beszálláshoz, mert másnap ezt teljes sötétségben kell megoldani. A fal aljánál kicsit felmászva két dolog volt megállapítható.
1. Az előzetes leírásoktól ellentétesen nincs semmilyen gleccsernyelv a középső platóig. Helyette az évszázadok során simára csiszolt sziklák vannak.
2. A gleccser széle tele van dárdaszerű séraccal, jégtornyokkal, melyekből nem kis intenzitással potyoghatnak a fej és autó méret közötti darabok egy kis nappali felmelegedés hatására. Ennek nyomait éppen lábunk alatt is láttuk.

Visszaérve a házhoz megegyeztünk, hogy az alsó sziklás részeken még sötétben át kell másznunk, és a függő gleccser alatti nehéz sziklás szakaszra szürkületkor be kell szállnunk.

A nap további része kaja, vízvétel, napfürdő, giccs fotózás és 7 órai korai fekvéssel telt. 8-kor beesett egy elég profinak látszó német páros. Azt mondták, hogy a sötétben valami hatalmas robajt hallottak a falból, amit mi is meg akarunk holnap mászni. Eredetileg ők is ezzel a céllal jöttek ide, de most telement a gatyájuk, így egy órás tanácstalanságuk után végül bejöttek a házba aludni.

Másnap 1 órával hamarabb keltek, és hamar el is indultak. De nem a Hochferner Nordwandra, hanem a kevésbé veszélyes Hochfeiler falra. Mi 6 óra előtt hagytuk el a házat, és az előző nap bejelölt beszállásunkat követtük. Egy ideig. Míg a lábnyomainkat befedte egy elég terjedelmes jégomlás és lavina. Szóval ez érkezett meg tegnap. Kicsit megállt a levegő bennünk, de mérlegelve a feltételeket néma bólintással folytattuk utunkat. A kötél itt még nem kellett, max. III-as út jött szóba.

Pont szürkülni kezdett mikor odaértünk az első komolyabb szikla felszökellésnek. Kereken egy kötélhosszból kellett leküzdeni, 3 csavar lehetősséggel. Alján jobbra traverz egy balra húzódó váll széles sziklavályúig. A traverz végén betett csavar volt az utolsó biztos pontom a 15 méteres vályú kimászásában. A szikla annyira sima volt, hogy csak a vályúba beékelődött vízjég volt az egyetlen mászható pont, de a végére ez is elfogyott. Na ez az a helyzet amibe nem szabad beleesni. Végül sikerült, és találtam egy 1 m2-es standhelyet. Frankó jégbe ment a csavar, András nyugodtan jöhetett.

A következő szakasz az övé. Itt már visszább vett a terep és biztosabb, ám meredek falletörésekkel váltogatott kötélhossz volt. Beértünk a gleccser séracai alá. Na ez itt nem móka. Gyorsan tovább. Balra eltravelzáltam a gleccser tövében, majd az oldala mellet fel, és stand. Egyszer csak mély öblű robbanás. Azt a rohadt. Semmit nem láttam, csak az volt a biztos, hogy alólam jött.
– András! Jól vagy?!
– Igen!
– Ez meg mi a f**z volt?
– Leszakadt a gleccser.
– Közel volt?
– 15 méter
– Ba***eg

Gyorsan szereltem, hogy fedezékbe mászhasson. Jól van. Meg vagyunk.
– Indulhatsz tovább 🙂

Innen már a középső platóra kellett felmászni, de még ez is megviccelte Andrást. A szélén nem tudott egyszerűen felkapaszkodni, mert a gleccser és szikla között 1,5 méter magas elválás volt. Emiatt ki kellett travizni balra egy sziklafolyosóig, és abban felküzdeni. Stand, majd én is mentem utána. Ezután rövidebbre vettük a köteleket, mert szinkron-szóló jött. Csak ott nyomtam be jégcsavart, ahol kicsúszás veszélyes volt. A platón puha hóval töltött hasadékok, mintha a bombák földjén járnánk. Mindig csak a lejtő irányú széle látszott. A szélességét nem lehetett tudni, így volt, hogy mellkasig szakadtam. Végül balerina módjára egyensúlyoztunk az 50°-os lejtő hasadékainak peremein.

A plató végén 3 választás van a további mászásra.
1, A Vanis út. Tényleg csak tavasszal ajánlott. Kilőve.
2, Direkt átmenet a gleccser leszakadásokon. A tetejét nem láttuk, így a felső hasadék rendszeren ezek után nem biztos, hogy át lehet kelni.
3, A Klasszikus, mint a kávé. Ezt már a bivakból is sokat néztem, de nem hittem el, hogy az aljánál be lehet szállni, és utána a gleccser szélső letörései között se tudtuk, hogy mi vár ránk. A vége jól látszott, biztosnak tűnt.

Akkor irány a klasszik. Először még a gleccser vízjeges részén átmásztunk, majd átadtam, a következő firn taposást Andrásnak. Nekem lelkileg-testileg pihenni kellett az elkövetkező feladatra. András standolt egy védelmet nyújtó gleccser tömb mögé, én meg neki a kulcsnak.

Egy feneketlen gleccserhasadék peremén álltam. Előttem 85°-os sima sziklafal, hártyajéggel borítva. Felette egy áthajló séracos gleccser letörés függ. Frankó. Egy csavar az aljába és hajrá. Kapart a vas rendesen, néhol nem is értettem, hogy éppen mitől kötődök még a falhoz. A szikla és a gleccser határán jobbra traverz, csavart még mindig nem tudtam tenni. Találok egy 2 cm-es lépést. Stabil. Próbálok csavart behajtani, de nem megy kellően be, még mindig szikla van alatta. Nem szabad tökölni. Nyomom tovább. Ahol már enyhül a meredekség végre rakok egy csavart. De olyan kacifántosan lehetett jönni, hogy a kötél feszül, nem tudom húzni. 30 m-es hossz után a gleccser oldalán standolok. András jön. Meglepően jól veszi az akadályt. Övé a következő hossz. Végig megy a szikla és jég bevágásán. Könnyű a terep. A következő kulcs előtt megáll.

– Mi van barátom? Ezt is én nyomjam.

Nem neheztelek rá. Nem szabad olyanba belemenni, amit nem érez biztosan. Odaérek mellé. Egy másodpercre felnézek. 90°-os sziklafal. Mása az előzőnek, csak nincs fenyegető sérac felette, így egyenesen fel lehet mászni. Nagy levegő, nem is gondolkozok, inkább indulok. Rakom a csákányt, és remélem fog. Néhol kis pocak a sziklán, nem segít. A tetején majdnem hogy már sarkazni kell, de meg vagyok. Ezt meg kell örökíteni, elő a gépet.

A következő szakasz már kényelmes. 60°-tól 75°-ig felhajló firn folyosó. Jól haladok, de a 60 méter kötél már ezt nem adja ki. Standolni kell. András is feljön. Érezzük, hogy már mindjárt kint vagyunk. Elsuhan mellettem, és kimászik. Standol egy sziklafogon. Melléérek. A nehezén túl vagyunk. Most már csak a csúcs jön. Innen jól belátni a területet. A direkt út végén valóban nem tudtunk volna átkelni a hasadékokon, és a felső plató is teli van hóval. Valószínűleg csípőig ér. Azon kellene áttaposni, hogy a Hochferner csúcsra menjünk. Ráadásul a csúcs nyugati oldala lavinaveszélyesnek látszik már innen messziről is. Halasztjuk. Menjünk a Hintere Weißspitze csúcsra (3395 m). Hosszú traverz balra, majd egy sziklás meredek gerincen végig felfelé. Azt már András tapossa végig. Kicsit elfáradtam. A kötél még rajtunk van, de csak a barátság miatt. Rakjuk a lábunkat felfelé, de hosszúnak tűnik. Már enyhül a szög, és kezdi sütni a Nap a sisakot. Ez már a csúcs lesz. És valóban, pár lépés és egy rövid és nagyon keskeny csúcson állunk. Semmi szél, idilli kilátás. Tán még az Ortlert is látom. Megérdemlünk egy ebédet. Végül is délután 3 óra lett, 9 órát másztunk, 950 méter szintet megtéve.

Fél óra pihenés, videózás és fotózás után indulunk le. A hegy túloldalán, egy valaha volt gleccser folyosó szélén csúszkálunk. A megolvadt hóréteggel állandóan mini lavinákat indítottunk el. Próbáltunk vigyázni. Botladozások és megcsúszások sorozatával végül leértünk a Weißkarferner gleccserre, amin egyszerűen keresztül kell vágni. A szélén már találtunk túrázók lábnyomait. Ezt követve fáradtan, de jó tempóban a kijelölt turistaúton lettünk. Lehetne, hogy a közeli Hochfeiler hüttében alszunk, de inkább a lemenetel íze mellett döntöttünk, mert már éreztük egy jó olasz pizza illatát. Igaz besötétedett lefelé, de így is este 8-ra a kocsinknál voltunk. Varázsoltunk valami elfogadható formát magunkból, és egy közeli falu pizzériájában teletömtük a pocakunkat.

Közben az élményeket feldolgozva egy megállapításra jutottam. Ide még vissza kell jönni!

Képek ITT

Film ITT

Reklámok

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Hochferner Nordwand | North route

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s