Augusztus eleji alpesi kalandozásunk során sikerült két nevezetes hegyet is megmászni, nem csak, hogy az általános mászóúttól jóval nehezebb terepen, hanem ráadás ínyencségnek még a túloldalukon is lemásztunk. Ezt nevezik a hegymászó zsargonban keresztezésnek.
Ez a két hegy nem más volt, mint a Jungfrau (4158 m) és a Matterhorn (4478 m) égbe törő masszívumai.
A Jungfraura az Innerer Rottalgrat (UIAA III, AD+) nevű úton kapaszkodtunk fel, aminek nehézsége abban rejlik, hogy szinte a mászótechnikák mindegyikéből felkészültnek kell lenni, és ezt váltogatva, sokszor rögtönözve használni. Lejöveteli utunk a Jungfrau normál útjának számító, Rottalsattelen keresztül vezető mászó út volt, melyen a hirtelen megérkező vihar és a köd nehezítette fáradtságos lemászásunkat.
A Matterhornra már 4 főre, ám még mindig kétfős kötéltársaságokra bontva jutottunk fel. Itt a Liongrat (AD, UIAA III+), a hegy olasz oldali gerincén másztunk, mely kevésbé igényel változatos ismereteket, viszont a sziklamászás terén annál erősebbet. Végig kötélbiztosításban standról standra haladva lehetett mászni, mivel a hóhatár elég alacsonyra szállt le, így a havas sziklák kevésbé látszottak biztos állásnak-fogásnak. Mivel a napunk túlságosan hosszúra nyúlt, így a csúcs megmászása után a svájci oldalon 4003 méteren levő bivakban próbáltunk aludni. Másnap ezen az oldalon, a Hörnligratnak (AD-, UIAA III-) nevezett úton ereszkedtünk le a hegy lábához, Svájcba, ahonnan “már csak” vissza kellett jutnunk Olaszországba.
Mind a két hegy rendkívüli tapasztalatokat, és élményeket nyújtott. Egy biztos, aki ide készül, annak nagy kitartása és felkészültsége kell, hogy legyen.
A mászással kapcsolatban megjelent cikkek:
National Geographic – A Szűz meghódítása
National Geographic – A Hegyek Hegye
Travers – avagy mindenkinek meg van a maga keresztje
North route 