Mivel 2010-ben nem ez lett volna az első ferratázásunk, így bátran vágtunk neki egy nagyobb, hosszabb útnak.
Sajnos abban a hónapban rendkívüli időjárás volt, így a Königsjodler klettersteignek nem tudtunk nekifogni, mivel derékig érő hó fogadott minket. Egy kisebb csúcsra másztunk csak fel.
Visszavonulva a hegyről, egy alacsonyabb régióba mentünk át, a Loser hegyhez. Ezen egy rendkívül kitett, áthajlásokkal szabdalt D kategóriás út van. A neve Sisi panoráma klettersteig. Bizonyára szép kilátás lehetett, mivel ezt a kitetségéből is éreztem, de sajnos itt se fogadott jó idő minket. Barátomnak el ment a kedve, attól, hogy ezt esőben másszuk meg, így visszafordult. Én úgy döntöttem egyedül is megcsinálom. Elég érdekes élmény volt egyedül mászni a hegyen, főleg, hogy néhol patakocskák folytak le a falon, de végül is 1 óra alatt felértem a csúcsra. Persze nulla panoráma, mivel a felhőben voltam, és a lefelé vezető utat is így elég izgalmas volt megtalálni, minden nyom nélkül.
Mivel korán indultam, így korán is értem le. Már kora délután a Haidsteig beszállásához siettünk a Raxba, hogy társamnak is legyen mászó élménye. Meg persze azért, mert tél végével is voltunk itt, így kíváncsiak voltunk milyen “szárazon” is megmászni. Erről egy kis filmet is találtok a videók között. Lefelé a Preinerwandsteigen (A/B) jöttünk le, amit kifejezetten ajánlom azoknak akik most kezdik ezt a műfajt és egy kis sikerélményre vágynak. Nagyon szép, könnyű út.
Most már beszéljenek a képek:
North route 