Grossglockner

A rég áhított Glockner északi fal sok szép utat tartogat. Már jó pár utat kinéztem rajta, de még nem volt alkalmam kipróbálni őket. Most összejött és Jzy barátommal leselkedtünk neki.

A Ferenc József parkolóból (2370 m) hajnali 5-kor elindulva rögtön több száz méter szintvesztéssel kezdünk. Ez a legutálatosabb része az egésznek. A kőgörgeteget magunk mögött hagyva az olvadó Pasterze gleccser jött. Itt kétféle képen dönthet az ember. Vagy végig gyalogol a gleccseren és a végénél kapaszkodik fel az északi fal alá, vagy, ahogy mi is tettük, a gleccser feletti oldalmorénás hegyoldalban travelzál be a fal alá, így nagyjából egységes szintemelkedéssel fut be a Glockner Bivak alatti emelkedőhöz. Könnyen haladtunk a hol sziklagörgeteges, hol hómeredélyes utunkon, míg egyszer csak az északi fal emelkedett fölénk.

Innentől csatoltuk a hágóvasat és vágtunk neki a séracok alatti hómezőnek. Na igen, azok a jégtornyok. Nem túl biztató dőlésszögben álltak irányunkba, így sok pihenőt nem engedhettünk meg. Egy jégomlás hógörgetegei közül még egy síléc is kikandikált. Az ezzel kapcsolatos gondolatmenetet inkább nem is folytatom.

A havas kapaszkodónk kezdete óta jól látszódott a bivak, de csak nem akart közelegni. A vége felé már eléggé untuk, és gyakran pihentünk. 75 lépés, aztán pihi, 75 lépés, pihi, …..

Végre felértünk a ház gerincére, és, hogy méltó íze legyen a feljövetelnek, a ház alatt egy kisebb sziklamászást kellet bevetni. Persze kötél nélkül, zsákkal. A házban senki se volt, így szabad volt a területfoglalás a 8 férőhelyes bivakban (3205 m). Utánunk közvetlen felért még 2 cseh. Majd pár óra múlva indult az igazi roham. Mi addig eszegettünk-iszogattunk, hiszen délelőtt 10-re felértünk. Nem sokára egy másik magyar páros is befutott, Rolandék. Nagyban ment a csevej, meg a pihi. Egy-egy érdekes közjáték zökkentett csak ki a nyugalomból. Például mikor a ház alatti sziklát két osztrák nem tudta megmászni, majd egyikük kötelet kért miután nagy nehezen felért. Nevettünk egy nagyot, de ő nem értette. Elmagyaráztuk neki, hogy ember kötél nélkül mégis mit keres itt, főleg, hogy még itt sem tud feljönni? Erre bedurcizott, és a csehek segítettek rajtuk.

Este felé ért minket a nagyobb meglepi, mivel 2 barátunk, Jenő és barátnője még nem ért fel, viszont 8 cseh mászó még jött pluszba. Akaratos természetüknél fogva eldöntötték, hogy ők pedig bent alszanak. Hiába veszekedtünk velük, végül olyan 15-16 ember aludt a házban.

Na már-hogy ez az embertömeg ne ránk rúgja a jeget másnap, így mi keltünk fel előbb. Nagy nehezen összeszedtünk a káoszban a cuccokat és kievickéltünk. Hajnali 3-kor már indultunk is. A koromsötétben kerestük a Pallavicini beszállását. Rá is leltünk egy hókúpra, mely egy szűk jégfolyosóba vitt fel, és a végénél egy peremhasadékon kellett átlépni. Hé ez a beszállás. Nagy boldogan jegeztem felfelé a kezdettben 60-70°-os folyosóban. Persze kötél nélkül. Rolandék is jöttek utánunk. Amikor felkelt a nap már elég magasan voltunk a jobbra ívelő kuloárban. Minden stimmelt. Gondoltuk nem sokára jön a jegesebb szakasz, így kötelet vettünk elő. Továbbra is én mentem elől, míg egyszer csak a gerincen álltunk. Baszki, ez nem a palla, ez a Berglerrine. A szomszédos kuloár, de ez viszont a csúcs jobb oldalára tett minket. Innen egy sziklás gerincen kell végigmászni, ami most gyengén hóval volt fedve. Erre nem készültünk. Az egyszerre siker- és kudarcélmény miatt a kedvünk lelohadt. A csúcsra vezető nem túl vonzó mászást meghagytuk későbbre, mint ahogy a többi páros is aki még jött utánunk. Mindenki elindult lefelé ott ahol fel is jöttünk. Kellemes tempóban a fallal szembe visszamásztunk, majd egy direkt irányzott szánkózással teszteltem kötéltársam idegeit. Ő ezt nem annyira díjazta, pedig jót mulattam. Javasoltam, hogy most még akár, mivel még csak fél 9 van, belemehetnénk a Pallába, de az ötletemre csak valami morgással reagált.

Aztán belegondoltam a mászásunkba, meg hogy mit toltunk. Elég szép volt. Nagy cuccal együtt a 400 méteres falat 2,5 óra alatt tettük meg. Lefelé pedig 1,5. Ezzel az idővel elégedett voltam. A tanulság a már máskor is megtanult volt. Ha éjszaka szállsz be a falba, akkor előtte világosban menj el a beszállásig, így nem cseszed el sötétben. Újra feljegyzem…

További beszámolók:

Jzy írása

National Geographic – A Glockner északi oldalán