2010. nyarán 4 főből álló csapatunk összeállt, hogy a svájci és francia hegyek nyújtotta lehetőségből mazsolázzon.
Első úti cél az Eiger West Flank lett volna, de a szokatlanul nagy mennyiségű nyári havazás ezt megakadályozta. Így második lehetőségként a Jungfraut szemeltük ki, ám itt meg a svájciak vonatjegyért kért összege tántorította meg a csapatot. Nem volt mit tenni, mint irány a kicsit viccesen hangzó Schreckhorn. A teljes menetfelszerelésben (nem tudtuk mi vár majd hegyen) indultunk neki túránknak. Az elég hosszú, de annál inkább káprázatos, és izgalmas túra úton mentünk fel a Schreckhornhütte-ig. Itt sajnos kicsit másképp értelmezték a vendégszeretet szót, vagy talán nem is ismerték, addig míg nem fizetsz. Mi ebből nem kértünk, és mivel a hegy állapotát itt is veszélyesnek tituláltuk, így nem mertünk kockáztatni az akklimatizációs mászásunkon. Inkább visszamentünk a hegyen, és arra alkalmas bivakoló helyet kerestünk. Csodaszép panorámában aludtunk, fenséges hegyek között. Másnap irány vissza a kocsihoz, hisz várt ránk a Mont Blanc!!
Mivel lekéstük az utolsó vonatot, így az első reggeli vonattal indultunk fel. Első nap a Tette Rousseig (3167 m) mentünk, kitűnő menetidő alatt. 4 óra kellett a feljutáshoz ide. Kihasználva a megmaradt időt pihentünk, ráadásul kint az eső is szakadt.
Hajnalban hóesésben és jégesőben indultunk neki a “tekepálya” szikláinak. Ez elég kalandos volt, így de nagyon élveztük. A Gouter házban (3817 m) szusszantunk egyet, de jobban láttuk, hogyha tovább indulunk és felmegyünk a Vallot bivakba (4362 m). Ide a Tetté-ből olyan 9 óra alatt értünk fel. Sajnos a ház állapota a guide-olt turisták miatt elég szörnyű, de egy éjszakát ki lehet bírni. Innen legalább közel a csúcs!
A csúcsra hatalmas szélben, 65 km/h-ban mentünk fel. Rendkívül hideg volt, de legalább gyorsan fel lehetett menni. 2 óra múlva, reggel nyolc előtt már a Mont Blanc (4810 m) csúcsán álltunk. Szerencsére kristálytiszta kilátás várt ránk. Egyedül az embertömeg zavart minket.
A lefelé menet gyorsabban ment a vártnál, így már aznap leértünk a hegyről, és egy helyi család fogadójában ettük degeszre magunkat a sok francia finomságból.
Sajnos a további Alpokban töltendő napjainkra az időjárás semmi jóval nem kecsegtetett, így nem fért bele több hegy a mászásainkba, de azért erre is büszkék lehetünk.
North route 