Tupá – próba és Rebro Andráši-Gálfy – 2013.01.19-20

Alig vártuk, hogy elkezdjük a 2013-as mászószezont. Egyre vakmerőbb tervek forogtak fejünkben.

Bemelegítésnek a már szokásnak mondható Tupá északi falára mentünk ki gyakorolni, az első jónak ígérkező hétvégén. Talán ez volt az első hiba, a hetek óta tartó állandó havazás, nem mondható ideálisnak, még akkor se, ha a kijelölt hétvégén pont nem esik. Lavina veszély lement, arról szó se volt, hanem inkább a fal állapota! Na de erről mindjárt részletesen.

Végül 5-en jöttünk össze az első mászónapra, szombatra. Jzy és én egy újabb út megnyitásának gondolatával fűtöttük magunkat, a többiek pedig a Gálfy pillért vették célba. Már a Poprádi-tótól bekanyarodva az Omladék-völgybe, tudtuk, hogy lehet, hogy jó lesz, ha a falig el tudunk jutni. Mert olyan derékig/nyakig éri friss hó gyűlt össze a völgyben, hogy már a beszállás taposásához komoly kondi kellett. Kis idő múlva mutattam a srácoknak, hogy ők itt induljanak fel a Gálfyhoz, mi meg tartottunk tovább. Időközben a helyi mászóközönség pár jelentősebb alakja is a nyomunkba ért. Otthoni terepen mozogtak, de ők se tudták mihez fogjanak. Végül a völgy végéig együtt tapostuk az utat.

Kérdezték, mit akarunk mászni. Persze a valódi cél nem mondtuk, inkább a mellette könnyedebb beszállást mutató utat neveztük meg. Kiderült, hogy azt még anno ő nyitotta. “Talán mászható, nem túl nehéz.” válasza ez volt. Na mindegy, igaz mi nehezebbre vállalkozunk, de majd meglátjuk.

Ott álltunk a fal alatt. Osztottuk a slószokat. Én mentem előre, mert be voltam sózva. Mély havas kezdetek, aztán már egy párkányon is vagyok. Jó lesz ez. Kőtömböt körbekötök és indulok is. Egy kis traverz. Hopp egy szög, hevederrel. Nem mi vagyunk az elsők, de valamiért visszajöttek. (gondolom, ha egy hevedert hagytak a szögben). Nem is nagyon foglalkozok a dologgal, a traverz nem nehéz, lazán akasztok a hevederbe. A travi végén egy szabdalt áthajlás. Nekifutok egyszer-kétszer. De nem megy. Le is eszek az alattam levő párkányra. Még jó hogy nagy a hó, meg se éreztem. Nem tréfa, inkább beverek egy szöget az áthajlásba. Stabilnak tűnik, cseng ahogy kell. Most már mehet az áthajlás. Jobb csákánnyal valamit akasztok, de ballal semmit nem találok. Csak kapirgálok az áthajlás felett a mély hóban. Nem akad a nyavalyás. Lábbal nem sok mindenen állok, inkább csak támasztok a falnak. Suhantok egy nagyobbat a ballal, és hupsz a jobb is kijött. Én meg indultam lefele. Fej behúz, karokkal véd. Tudtam, hogy a párkányig legalább lemegyek. Feszül már a kötél jön a párkány, de hirtelen újra enged a kötél. Na b…dmeg. Kijött a szög. Na akkor az párkány alatti szabdalt sziklákon állok meg. Feszül ismét a kötél, érzem a csapódást a falon, de b…dmeg, megint enged a kötél. Na ez pech, most már földig megyek az tuti. A körbekötött kőtömb volt még. Feszül a kötél, és mint a jól kiszámított bungee jumping a fejem tetejével a mély hó aljáig lemegyek, úgy hogy éppen ne törjem ki magam teljesen. Pördülök egy 180-at a tengelyem körül, hogy talpon legyek. Meg vagyok. Semmim nem fáj. Aztán már káromkodok is. Jzy kicsit lefagyott arccal néz. Mondtam, hogy visszamegyek kiszedem a cuccost, meg megnézem mi történt. Ahol lejöttem, ott nem volt visszautam. Így felbiztosítom Jzy-t, kiszedi a dolgokat, lejön, majd megbeszéljük a tapasztaltakat.

1. elbíztam magam, és a talált szögbe nem raktam egy plussz kötélgyűrűt,

2. a mélyebb hó és a hátitáska miatt nem vertem össze magam a 18 méteres alakításomban,

3. a mélyebb hó miatt ez most nem mászható, a fűcsomók nincsenek megfagyva a hó szigetel!, illetve firnes részek sincsenek, lehet nem most kell egy nehéz utat nyitni!

Összepakoltunk, indulunk le. Rádió a srácoknak, hogy mi történt, és hogy ők megvannak-e? Kiderült, hogy a Gálfy egy variánsát másszák, de ők is elakadtak. Ereszkednek vissza. Na jó, akkor a völgyben tali.

Másnapra 3-an maradtunk. Jzy-András-én. Szerettünk volna egy jó mászást, így a Gálfynak újra nekiveselkedtünk. Jzy elől. Elején kicsit óvatosan, de aztán már bátran szinkronban toltuk végig. Erről inkább meséljen Jzy.

6 óra volt kitolni. Tavaly amikor másztam, ugyanebben a stílusban, akkor 3 óra volt. Ebből is látszódnak, hogy mennyivel rosszabbak voltak az állapotok. Pontosan 2-szer 🙂