Tátra-csúcs koronája+Rysy – 2012.07.14

A januári Róth Márton-csúcs mászása alkalmával fogant meg hármas fogatunkban a gondolat, hogy a Tátra-csúcs koronáját érdemes lenne nyáron megcsinálni. Sőt az idei nyári nagy mászás előtt edzésnek se rossz.

Így július közepén hajnali 5-kor már zsákokkal indulásra készen álltunk az Omladék völgy bejáratánál, a Poprádi-tó partján. 4 voltunk, mert Gábor barátunk, mint buzdító felkísért minket a beszállásig. Aki még nem járt az Omladék-völgyben, annak figyelmébe ajánlom a hely elnevezését. Nem véletlen. Hatalmas köveken kell egyensúlyozva ugrálni, hogy az ember elérje célját. A Komarnicki-féle leírás volt a kallerünk, de nehezen volt betájolható vele mászásunk kezdete. Később visszatekintve egy csorbával lejjebb indultunk, így valóban végigmásztuk a Déchy-csúcs gerincét.

A korona megmászása a következő: Indul a Déchy-csúcs dk-i gerincén fel a csúcsra. Onnan le a Felső-Déchy csorbába, fel a Tátra-csúcs DK-i csúcsára, át az ÉNY-i csúcsra, le a Róth Márton-csorbába, fel a Róth Márton-csúcsra, és az ÉNY-i gerincen le a Hunfalvi-hágóba. Szép kis körtúra. Nem nehéz ám hosszú mászás, főleg III-as nehézségű, de helyenként IV-es.

7 órakor indultunk neki a Déchy-gerincnek. Szinkronban másztunk, Én elől, Miki középen, a végén pedig András. Ahogy másztunk felfelé egyre kevésbé volt realizálható a leírás a környezettel, majd eltettük, nehogy megzavarjon 🙂 Inkább a saját érzékeinkre hagyatkoztunk, ami be is jött, mivel fél 10-re a Déchy-csúcson álltunk. Ám ekkor már a szél nagyon felerősödött és kezdtünk befelhősödni. A helyenként 5 percig beálló 70 km/h-ás szél pengette a kötelet. A Tátra-csúcs DK ormát negyed 11-re értük. Egy kis csúcsfotó és ereszkedés le az oromhasadékba. Innen könnyű út vitt fel a másik csúcsra, így a kötéllel nem kötöttük újra össze egymást. Szerencsénkre itt már a felhő engedett némi kilátást így a mászó kedv egyből visszatámadt. A Tátra-csúcs ÉNY-i gerince viszont tartogatott mászói kihívást. A nagy szélben a Tátra-csúcs északi falába kellett kilépni, laza 500 méter függőleges fallal alattunk. Itt egy 5 méteres párkányon végig travelzálni, majd vissza a gerincélre. Én ezt szokásomhoz híven kötél nélkül abszolváltam. A barátaim inkább a tutira mentek és kötéllel biztosítva tették meg a mutatványt. Utána én is bekötöttem magam és így folytattuk a lemászást. Következett egy meredek tábla félig az előbbi fal fölött, amiben egy kis repedés húzódott végig. Ez volt minden ami fogást és lépést nyújtott. Lefelé mászva és ékelve egész érdekes volt.
A Róth Márton-csorba után a hasonló elnevezésű csúcs jött, amit könnyedén elértünk. Ekkor már dél múlt 20 perccel. Még a csúcskönyvet is megtaláltuk, így a topo rajzunkat névvel, időponttal ellátva beletettük, majd visszasüllyesztettük a kövek közé. Innen a már télről ismert nyugati falba beereszkedtünk, és követtük a gerinc esésvonalát. Így kb. egyszerre értünk a Hunfalvy-hágóba Gáborral, aki időközben megkerülte az egész hegyet a völgyeken keresztül.

Mivel még maradt egy kis energiánk és a baráti társaság minden tagjának legyen csúcsélménye, felszaladtunk a Rysyre. Lefelé a szokásos sör a Rysy-házban, majd délután 5-re már a Poprádi-házba értünk.

Maga a korona átmászása 6,5 óra volt, ami szerintem elég reális idő.